A napokban olyan szürreális elképzelések hangzottak el Karácsony Gergely szájából, olyan utópisztikus, és talán elképzelhetetlen ötlettel állt elő, ami arra késztetett, tegyem én is ezt. Nem csak azért, mert néha jó elrugaszkodni a valóságtól, de a sok nyitott kapu miatt is, ami felkínálja azt a lehetőséget, hogy a távoli jövőben egy valóban megvalósítható ötlet szülessen.
Most a már unalomig túlbeszélt férfi-nő szerepekről kezdtem el gondolkodni, és jutottam egy igen radikális álláspontra.
A feminizmus annak idején a választójogért vívott harc volt, amely aztán átalakult, tovább fejlődött és kiterjesztette igényét az élet minden területére, egyenlőség a munkában, a családban, az ajtón való bejutásnál.
Mára már túl is nőtte magát, és nem az egyenlőséget, sokkal inkább a felsőbbrendűséget, a női nem többre hivatottságát képviseli, legalábbis nagyon ezt sugallja. Ez pedig nagyon messze van az eredeti elképzeléstől, és véleményem szerint igen káros is.
Ezért belegondoltam, milyen volna, egy ideális nő, egy ideális férfi, egy ideális család egy ideális világban.
Manapság, amikor a gépesítés miatt egyre kevesebb a munka, elsősorban a nők válnak mellőzötté a munkaerőpiacon, ez frusztrációt okoz, és nem tesz jót se a nőnek, se az őt körülvevőknek.
Mi volna, ha a nőknek nem kéne dolgozniuk. Mi volna, ha a nők számát radikálisan lecsökkentetnék a munkában, a férfiak dupla bért kapnának, hiszen munkaerőhiány alakulna ki, ezért pedig jobban megbecsülnék a dolgozót? Mi volna akkor, ha a nőknek nem azért kéne dolgozniuk, mert különben éhen hal a család, hiszen két keresetből is alig jönnek ki, hanem azért, mert úgy érzi jól magát?
A 21. századi magyar valóság "rákényszeríti" a nőkre a munkát, ahogy kormányunk is elkötelezetten, szinte mantraszerűen mondogatja, hogy a munka a legfontosabb, ami mindenek előtt áll, és mindent ennek kell alászentelni.
Mi volna, ha lenne egy olyan világ, ami lehetővé tenné azt, hogy a nők otthon maradjanak, gyereket neveljenek, megteremtsék a családi harmóniát, vezetnék a háztartást, emellett művelődnének és tanulnának.
Mi volna, ha a férj, aki 12 órás műszak után egy nyugodt kis szigetre érkezne haza, ahol a feleség nem nyúzott és stresszes a napi munka miatt és a mellette párhuzamosan folyó gyereknevelés miatt. Ha a feleséggel el tudna beszélgetni politikáról, társadalmi problémákról, számítástechnikáról. És nem az lenne a téma vacsoránál, hogy attól retteg, elbocsátják, ha még egy gyereket szeretne.
Vajon ha az emberiség újrakezdhetné egy új bolygón, nem volna jobb egy ilyen társadalmat kialakítani. Ahol a nemek egyenlők, de mégis más a feladatuk, a küldetésük az életben? Nem volna egy ilyen világ sokkal nyugodtabb és (megkockáztatom) boldogabb?